Abismal

Egy park, amiről igazán kevesen tudnak csak, hiszen a város legelhagyatottabb részén található. Ez az egyetlen zöld zónája a térségnek, zöld zsenge fűvel van bevetve, és hatalmas, öreg tölgyek vannak egy pentagram vonalain elhelyezve. Az ötágú csillag közepén egy áldozó oltár áll, ami márványból készült, és különleges jelképek, szimbólumok díszítik. Maga a terület egészen nagy, a város szívében. Ez a hely jelenti Silent Hill furcsa vonzásának bázisát, hiszen az áldozatok vére élteti a növényzetet, és a hely spirituális vonzását, ami miatt lehetetlen elhagyni a várost... Különös hatalom őrzi Abismal épségét, elpusztíthatatlan ez a terület, hiszen már évezredek óta meghatározza az ide kerülők életét, és magába zárja a halottak lelkét valamint vérét...
Ettől eltekintve, a halandók számára ez csupán egy parknak néz ki, ők nem érzik a holtak jelenlétét, az áldozatok szenvedését...

*Már régebb óta van itt, mint ahogy szeretne, vagy mint az normális. Találkozott már angyalokkal és démonokkal is, egyaránt, és nem, egy kicsit sem jön be neki ez a hely. De sajnos, nem tud menekülni innen. Mondjuk a külvilág se volt sokkal kellemes odakint, de ebbe beleszokni se két nap. Az oltár tetején ücsörög, és várja a megváltást. Vagy valami hasonlót.*

*Nemrégiben érkezett, fogalma sincs, hogy hogyan került ide, és persze hogy minek, de itt van és kész. Táblát sem látott, hogy legalább a város nevét tudja. Ha már úgyis erre jár, felfedezi a környéket, hátha akad valami érdekes dolog, vagy bárki aki segíthetne neki. Mondjuk abban, hogy merre tovább és hasonló jó dolgok. Ki is szúr egy srácot a közelben, odasétál hozzá, nem tudja, hogy mégis hogyan fogalmazzon, olyan hülyén hangzik.*
-Bocsánat, lehet, hogy furcsán hangzik meg minden, de hol vagyok?

*Felpillant a lányra egy fintorral az arcán. Fura hangot hallat, ami megegyezik egy gúnyos felnevetéssel*
- Hol? Hogy HOL? *nem akarja elhinni a lány tudatlanságát. Körülnéz a ködös éjszakában, de sehol egy lélek.*
- Silent Hillben. És mostmár itt ragadtál. Örökre. Innen bizony nincs kiút. De jobban tennéd, ha most keresnél magadnak valami rejtek helyet, mert jönnek.. *lehalkítja a hangát, és ismet körbenéz. Még mindig nem lát senkit, de ez koránt sem jelenti azt, hogy valóban csak ketten lennének.*

-Mi? Mi az, hogy itt ragadtam? És hogy-hogy nincs kiút? Minek a rejtekhely? Kik jönnek? *ez most túl zavaros, nem ért semmit, és nem is nagyon akarja elhinni.*
-Te jól vagy? Mintha félrebeszélnél... hallod egyáltalán hogy miket mondasz? *egyáltalán nem biztos abban, hogy Jason agyilag rendben van.*

- ha egyszer betévedtél Silent Hillben, halandóként nem hagyhatod el. Én se ma jöttem, és már egy ideje itt szenvedek. Ja, és igen. Látod ezt itt? *felhúzza a pólóját, és a hasán egy hosszú heg virít. Nem az a csúnya fajta, amit öreg koráig fog viselni, de egy ideig biztos.*
- Egy démon úgy gondolta, kibelez. Nem ment neki. Egy angyal megmentett, és megölte a támadómat. Azt hiszed bolond vagyok? Én is azt hittem.. de ezek a lények itt valóban léteznek. És nincs menekvés. elúbb-utóbb mind itt halunk meg.. egyébként Jason vagyok. Tudom, hogy őrültnek nézel, de a te érdeked, hogy higgy nekem, és nem lesznek kellemetlen meglepetéseid.

-Cassandra. *mutatkozik be ő is, jelenleg sokkolódik, a további kérdések még nem fogalmazódtak meg benne, pedig sok olgot akar még kérdezni.* -Már bocs, de ez tényleg nem jó vicc. Persze, angyalok és démonok. Meg a Húsvéti nyuszi meg minden. Értem én. *a heg látványán már kezdi elhinni mindazt amit Jason mond, olyan meggyőző, de annyira hihetetlen.*
-Ez őrültség. De ha nekem rejtekhelyet kellene keresnem, akkor te mért vagy idekint?
~Ezt mire megemésztem...persze ha igaz...~

- Mert veled csevegek és még nem sikerült odaérnem. Egyéb ostoba kérdés? *elhúzza a száját, és mégegyszer körbepillant a sűrű ködben. Mondjuk, felesleges, mert ha a démon úgy akarja, simán idejöhet úgy, hogy Jasonnek fel sem tűnik. Túl nagy a sötétség, az utcai világítás elég gyér, jóformán semmi, köszönhető a kornak, a köd pedig ijesztően sűrű.*

-Jó, de ha azt nézed már hamarabb is elindulhattál volna, és akkor most nem kellene felvilágosító órát tartanod nekem Silent Hillről, vagy nem tudom már, hogy hogy nevezted, nem is érdekel, de akkor sem tudom elhinni. Még mindig nem értem, hogy mért nem tudok kimenni. Befelé is simán ment. Semmi nem akadályozott meg abban, hogy ide jöjjek, akkor kifelé mért lenne másképp?

- Majd ha világos lesz, nézd meg magad. Az út, ahol bejöttél, egy szakadékba torkollik. Este nem olyan látványos, szóval holnap majd megnézed. Addig is, szerintem keress magadnak egy biztonságos helyet. Ha nem hiszel nekem, ne gyere velem, de én nem óhajtok ma este is összefutni egy démonnal. *nem vár választ és elindul a város központja felé, pontosabban a fogadó felé.*

-Van itt egyáltalán biztonságos hely? *merül fel benne egy újabb kérdés, próbál megbarátkozni a helyzettel, meg belenyugodni, de ez egyáltalán nem hétköznapi dolog. Illetve lehet, hogy itt ez az, de nem azoknak akik újonnan érkeznek. Mire észbe kap Jason már jópár méterrel odébb jár.*
-Héééé! Várj már meg! Megyek én is. *utánarohan, hogy ne nagyon maradjon le, nincs kedve összetalálkozni semmiféle démonnal*