Város

-Jah, de az megint más kérdés. hogy meddig tart ez az "új élet." Lehet, hogy pár nap, és mindketten hullák leszünk. Én legalábbis biztos, ugyanis szeretem idegelni az emereket, és nem hiszem, hogy sokat tudok vagy akarok majd változni attól, hogy itt vagyok. És ha netán véletlenül egy démonnal találom szemben magam, akkor hát már tudom mi lesz a vége. Vagy legalábbis sejtem. De ha te képes vagy engem elviselni, akkor minden elismerésem. Eddig nem sokaknak sikerült.

- Minden erőmmel azon leszek, hogy elviseljelek, bár bevallom, azt hiszem nem lesz nehéz dolgom...
*méri végig a nőt megint*
- gyönyörű nő vagy... és hidd el, hogy bármit megtennék érted. Majd megvédelek, és vigyázok rád... persze, nem biztos, hogy sokra mész vele, de azért majd megpróbálom.
*bájvigyor*

*Tágra nyílt szemekkel néz Ashranra, most nem tudja, hogy komolyan beszél, vagycsak próbál javítani a helyzeten, hogy mindketten itt ragadtak és hurrá.*
-Tudod, ez most olyan...furcsa...még sohasem volt normális velem senki, és nem hittem volna, hogy egyszer ez is eljön. És kössz, de megvédeni nem kell engem. Vigyázok én magamra, vagy nem, attól függőan, hogy mennyire elviselhetetlen itt élni. *igazából azt sem tudja, hogy ő mitől lett ilyen normális, de biztos az itteni dolgok miatt viselkedik normálisan Ashrannal.*

- Hát, akkor lehet, hogy mind a ketten totál őrültek vagyunk, és ezért tűnünk normálisnak egymás szemében, nem? Végülis, ha egy ilyen hely létezik, akkor egy ilyen lehetetlen magyarázat is.
*mondja mosolyogva, szeretné, ha a nő is vidámabb lenne egy kicsit, elvégre, nem világvége van, csak egy úgy helyzet... *

-Pedig te nagyon is normálisnak tűnsz. Hmmm talán túl normális vagy, és ezért vagy őrült, és innentől lép érvénybe a te elméleted. Végülis...én itt már semmin sem lepődök meg. *eszébe jut valami, amin először agyal pár percig csendben, és csak utána osztja meg Ashrannal is.*
-Valami eszembe jutott. Ha itt csak démonok lennének, akkor a város még ennél is kihaltabb lenne, nem? Ezek szerint jelen kell lennie a "jónak" is. Vagy...ez most hülyeség?

- Nem tudom... de bizonyára van valamilyen alapja az elméletednek. Én amondó vagyok, hogy úgy is ki fog derülni idővel minden, addig meg, miért ne érezhetnénk jól magunkat? Az itteniek szavaiból azt vettem ki, hogy a biztos halál vár ránk, akkor meg... ha nem tehetünk ellene semmit, legalább szórakozzunk utolsó napjainkban egyet! Mit szólsz hozzá?
*kacsint, majd átkarolja Vicky vállait*

-Hát...ha úgyis meghalunk akkor tök mindegy mit teszünk. Mondhatnám úgyis, hogy kb. azt csinálunk amit akarunk. Vagy majdnem. Hameg ahogyan te mondtad ezek az utolsó napjaink akkor meg úgy kell nekünk. *már nem érdekli semmi, szórakozni akar, eddig úgysem tette ezt meg túl sokszor, most viszont itt van rá az alkalom.*
-Ötleted is van??

- Hát, először is kell keresnünk egy italelosztó helyet, biztosan van itt is kocsma vagy ehhez hasonló, ahol szert tehetünk némi alkoholra... aztán az egyik üres háza lefoglaljuk, olyat, ahol van valamiféle zene lehetőség, és máris minden sínen van. Hogy tetszik az ötlet?

-Nem is rossz. De ha az üres házat lecserélnénk mondjuk egy temetőre, akkor izgalmasabb lenne. Lefogadom, hogy van egy valahol a városba. Olyan nincs, hogy ne legyen, főleg, hogy ilyen nagy az elhalálozási arány. Szerinted? Bár ott nincs zene... *gondolkozik el utána*

- Egyet értek...
*fel is kel a padról, és kezét nyújtja a hölgyeménynek*
- Akkor, nincs más dolgunk, mint piát szerezni, meg ellátogatni a temetőbe. Ha jól emlékszem, egyik utam során láttam valami kocsmaszerűséget. Az az első checkpoint!

-Én semmi ilyet nem találtam, ezért nem beszéltem senkivel, és ezért nem tudtam érkezésed előtt, hogy mi ez a hely. Szóval, vezess.
*Feláll ő is a padról, majd Ashrannal együtt elindul.*