Temető

A halottak nyughelye. Ha nem vigyázol, te is könnyen ide kerülhetsz!

*Kisebb séta után érkeztek meg a temetőbe. Nem gondolta volna, hogy ennyire hamar megtalálták de most mégis.*
-Ez lenne az, ugye? *oldalra fordítja a fejét, szemmel láthatólag ez a temető. Nem is vár rá nemleges választ, de gondolta megkérdezi. Beljebb sétál, egészen úgy kb. a temető közepéig, majd leül egy sírkőre, majd várja, hogy Ashran is megérkezzen.*

*Kezében cipeli a szatyrot, amit a vendéglőben kaptak, hogy el tudják hozni a whiskyket... követi Vicet... majd szépen lehuppan a nő mellé. Azonnal piáért nyúl, kivesz egy-egy üveget, egyet magának, a másikat kedves partnerének.*
- Hát, ha már itt vagyunk akkor ihatnánk az új életre! Kicsit morbid ugyan, de az itt lévőket már amúgy sem zavarja...

-Én ezt még nem nevezném morbidnak. Akkor, az új életre! *Elveszi az egyik whiskyt, felbontja, majd meghúzza az üveget. Persze csak azután, hogy koccintott Ashrannal, anélkül nem iszik. Leteszi egy kicsit az üveget, és csak nézelődik, bár nem sok látnivaló van egy temetőben, legefeljebb annyi, hogy milyen sok hulla lehet itt.*

- Úgy nézd ezt a helyet, drága, hogy lehet mi is itt végezzük... Bár ennek nem sok esélyt adok, lévén, hogy nincs rokonunk, aki eltemetne... Tehát, szép jóslatként, valahol az aszfalton végezzük majd cafatokban. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem kifejezetten tetszik ez a fajta jövő!
*nevet... persze nem így gondolja, de nem is fog siránkozni emiatt, inkább csak iszik, hogy jó legyen a hangulata*

-Jaj, nyugi, majd ha te halsz meg előbb, ígérem eltemetlek. *nyugtató hangnemben beszél, végig komoly arcca majd elneveti magát ő is, és tovább iszik.*
-Hát...még kerülhetünk ide. Csak ahhoz itt kéne kinyíratni magunkat. Bár eltemetve nem leszünk, de ha ásunk magunknak egy gödröt, és marha nagy mázlinkvan akkor akár ott is eltölthetjuk hullaként az időt.

- Ez aztán az optimizmus! Csak nehogy majd úgy ébredjünk fel, miután kiütöttük magunkat, hogy egy sírban fekszünk, mert részegen megástuk!
*ismét koccintásra emeli az üveget, jó, hogy Vic is feloldódott már, hiszen végülis itt ez a lényeg, bulizni és szórakozni, amíg csak lehet... Ash felmászik az egyik magas fejfa tetejére, és onnan pillant le a temetőre*
- Te, Vic! Még innen is jól nézel ki!

-Kétlem, hogy sírt ásnék még ma. Nincs ásom. Másképp semmi akadálya nem lenne. De ha keresel nekem egyet még bármi előfodulhat. Hidd el, képes vagyok rá. *feláll, hogy ne kelljen magasra néznie ha Ashrannal akar beszélni.*
-Tudod, most inkább visszavonom, azt, hogy normálisnak tituláltalak. Valóban őrült vagy, de nálam nem jobban. *a whisky pedig szépen fogy az üvegből.*

- Éppen ezért alkotunk tökéletes párt, kedvesem! Két őrült személy egy őrült világban! Akarhatnánk ennél jobbat? Bevallom, én tökéletesen meg vagyok elégedve a mostani helyzetünkkel, mert amíg itt vagy nekem...
*leugrik a fejfáról, pont Vic mellé érkezik, derékon ragadja és megcsókolja őt, aztán ismét beleiszik a piába*
- ... addig mindennel meg vagyok elégedve!

*Eleget ivott már ahhoz, hogy simán viszonozza a csókot. Mondjuk valószínű ezt normális állapotában is megtenné, ugyanis elvileg most szórakoznak életük utolsó napjain.*
-Kíváncsi leszek, hogy holnap is ezt mondod e. Vagy hogy emlékszel e rá. *vonja meg a vállát majd nagyokat kortyol a whiskyből*

- Arra mérget vehetsz szépségem, hogy emlékezni fogok rá! Ha melletted ébredek, akkor egyből eszembe fog jutni!
*pislog párat... nem.... nem gondol semmi rosszra... csak élvezik a életet!*
- Kellene valami, hogy felpörgessük kicsit a bulit, nem gondolod?
*kezd el nagyon komolyan töprengeni, amit be kell vallani, hogy egyáltalán nem áll jól neki*

-Mért, mellettem akarsz ébredni? *halkan kuncog. Lehet, hogy nem lenne rossz ötlet.*
-Talán...kellene...de mire is gondolsz pontosan? Vagy nem is gondolsz csak úgy mondtad. Melyik? *vár mindenféle ötleltet. Jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy szinte bármire vállalkozik. Közben szépen lassan kifogy az első üveg tartalma.*
-Óó! Ez elfogyott.

- Van még, szóval ne fogd vissza magad pia terén! Hogy mire gondolok? Optimális esetben még több emberre, legalább is elméletileg egy buli arról szólna, nem igaz? Sok részeg ember egy helyen jól érzi magát. Már csak az a kérdés, hogy hol szerezzünk embereket? Mert az itt élők nem úgy néztek ki, mint akik szeretnek betépve lenni... vagy hasonló.

-No igen...emberek. Hmm szerintem mindenki otthon van. Csak mi vagyunnk olyan elmebetegek, hogy este kint legyünk. Főleg a temerőben. De a város utcáin egy lélek sem szaladgált, ahogyan a vendéglőben sem voltak. Így már tuti, hogy otthon vannak. Vagy itt a temetőben, bár nem hinném, hogy az összes. Esetleg menjünk fel mindenkihez, hátha akarnak ők is szórakozni egy kicsit?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, a végén még azt hiszi valamelyikük, hogy démonok vagyunk, és meg akarjuk ölni... erre nagyban védekezni próbálnak és kinyínak minket. Ez pedig, lássuk be, hogy nem lenne szép vége az életünknek, nincs igazam?

-Ez igaz. Viszont akkor nem tudom, hogy honnan akarsz szerezni embereket. Sehol senki, házba bemenni pedig nem akarunk. Valami ötlet? *közben persze töri a fejét, hogy mit kellene csinálni, vagy hogy honnan kellene embereket keríteni vagy bármi mást.*
-Ébresszük fel a holtakat? *kérdezi nevetve*

- Na látod ez egy remek ötlet lenne, ha képesek lennénk rá. De mivel nincsenek természetfeletti erőink, ezért csak arra tudok gondolni, hogy szerzünk egy ásónak használatos eszközt, és párat exhumálunk... aztán a csontvázakat összerakjuk, és csinálunk néma társakat. Mit szólsz?

-Nekem aztán mindegy. De ha már lesz ásónk, akkor a saját sírunkat is megáshatjuk. Hamár egyszer úgyis volt szó arról, akkor mért is ne? És miután összeraktuk a csontvázakat mit csinálunk velük? Nézegetjük?

- Majd spontán alakítunk valamit... az ötlet mindig a perc hevességében születik, de amíg van pia, addig nincs gond, és legalább nem unatkozunk majd! Meg a testmozgás sem árt... és valóban, megáshatjuk saját nyughelyünket is...
*közben nézelődik, hogy merre lehetne találni valami ásásra alkalmas eszközt*

-Hát jó. *elindul keresni valamit, amivel esetleg ásni lehetne. Mondjuk ő egy ásóra számít, hátha valaki itt felejtett egészen véletlenül pont kettőt, hogy Ashrannak és Vickynek is jusson egy-egy. Egyelőre semmi de azért nézelődik, a sírok között. Egészen messzire elkóborol, még nem tudja, hogyhogyan talál vissza, de már Ashrant sem látja.*
-Esetleg egy vastag faág? Azt találtam! *kérdezi egy kicsit hangosabban, mint ahogyan az előbb beszélt, remélhetőleg így meghallja.*

- Szerintem inkább valami fémet kellene keresni, mert az jobban kitart. Van itt egy kripta, ha valahogy visszatalálsz, akkor gyere be... ök érdekes lehet, megpróbálom félretolni az ajtaját!
*üvölt vissza Vicnek, majd nekirugaszkodik az ajtónak, hátha sikerrel jár*

-Ha találtam volna fémet, akkor azt mondanám és nem egy faággal szórakoznék. Mi? Kripta? Az már jó dolog. Megyek. Majd egyszer találkozunk. *elindul visszafelé, de itt mnden annyira egyforma, és fogalma sincs merre kellene menni. Végülis csak odatalál a kriptához.*
-Sok sikert! Esetleg segítsek?

- Nem nem, ez férfi meló! Amúgy is mér megmozdult az előbb... és a jelenléted biztos segíteni fog, hogy erősebb legyek!
*kacsint, és ismét neki veti a vállát az ajtónak, ami kisebb-nagyobb erőlködés után feltárulkozik, amolyan horrorisztikus nyikorgással. Ash meghajol*
- Hölgyem, a lakosztály csak önre vár!

-Nálam nincs olyan, hogy férfi meló. De ha te mondod... *legalább az ajtó kinyílt. Még sohasem volt ilyen helyiségben, most legaláb pótolhatja. Belép a kriptába, minden poros és pókhálós, nameg persze sötét, nehogy véletlenül jobban szemügyre lehessen venni.*
-Véletlenül sincs nálad valami, amivel világítani is lehetne? Mert így nem sokat látni. És nincs kedvem felbukni valamiben.

- Van nálam egy öngyújtó, és ha szerencsénk van, akkor ez egy amolyan régi típusú kripta, ahol fáklyák vannak, amik megvilágítják a helyiséget.
*elindul a fal mentén, tele pókhálózza magát, lassan már ki sem lát belőlük, mikor talál egy fáklyát*
- Megvan!
*örvendezik, mint majom a farkának, aztán meggyújtja azt*
- S lőn világosság, hölgyem!
*és valóban, ez az egy fáklya, olyan hirtelen lopta be a fényt a sötétségbe, hogy az szinte már fáj*